Minden középületben kötelező tűzjelző rendszert kiépíteni, mely rendszerek folyamatos üzemben figyelik környezetüket, és az érzékelőik füst, láng vagy jelentős hőmérséklet-emelkedés esetén automatikusan riasztanak.
A korszerű tűzjelző rendszerek feladata nem merül ki az épület akusztikus riasztásában, hanem az épület számos berendezését képesek önműködően vezérelni. Ilyen vészhelyzeti vezérlések lehetnek a liftek földszintre vezérlése, menekülési útvonalak szellőztetésének beindítása, tűzszakaszok lezárása stb.
A tűzjelző érzékelőknél fontos szempont, hogy a tűz korai szakaszában megbízható jelzést adjanak. Az érzékelők csoportosításának egyik lehetséges szempontja, hogy a tűz keletkezésének mely szakaszában, milyen tűzjellemzőt érzékelnek.
A tűzjelző központok meghatározzák a rendszer kialakítását. Jellemzésükkor nem elég magát a berendezést megemlítenünk, hanem a komplett tűzjelző rendszer működési elvének ismerete szükséges. Tehát ha hagyományos vagy analóg címzett központokról beszélünk, akkor az egész rendszer hagyományos vagy analóg módon működik.
A hagyományos tűzjelző központok esetében a döntést arról, hogy tűz van-e vagy sem, az érzékelők állapítják meg. A továbbfejlesztett változat a címezhető központok, amelyeknél már pontosan meghatározható, hogy melyik érzékelőtől származik a tűzjelzés.
Az intelligens központok jelentik napjaink legkorszerűbb tűzjelző berendezéseit. Az érzékelők egyedileg címezhetők, azonban nem döntenek arról, hogy tűz van-e vagy sem. A vizsgált tűzjellemzővel arányos jelet szolgáltatnak, ami alapján a központ dönt a szükséges lépés megtételéről.
Érzékelők: Füstérzékelők, aspirációs érzékelők, ionizációs érzékelők, láng- és hőérzékelők, küszöbhőmérséklet- és hősebesség-érzékelők.
Az érzékelők kiválasztásakor több szempontot kell mérlegelni:
Ezeket figyelembe véve a tűz érzékelése megbízható és pontos lesz. A technika rohamos fejlődésének köszönhetően egyre nagyobb igény mutatkozik az élet- és értékvédelemre.